Tovább növelheti a követelésvásárlói piacot a szereplők átláthatóbb működése
Budapest, 2012. április 12. A lejárt hazai lakossági követelésállományok növekedése a jelentősebb hazai pénzintézeteket, közüzemi és távközlési szolgáltatókat fokozatosan a minősített állományaik értékesítése felé tereli. A külső megoldás felé való elmozdulást még inkább erősítené, ha a követelésvásárló cégek átláthatóbban működnének, az engedményezőknek több információjuk lenne a követelésvásárló cégek behajtási eredményességéről és az értékesített állományok megtérülési mutatóiról.
Nagy fába vágja a fejszéjét, aki a magyarországi követelésvásárló cégek részére értékesített követelések nagyságrendjéről, vagy netán az e társaságok működését jellemző legfontosabb „iparági” mutatókról próbál információt gyűjteni. Holott az elmúlt években igencsak megemelkedett a lejárt követelések volumene, s a nagy lakossági ügyfélkörrel rendelkező iparágak szereplői fokozatosan lépnek ki a piacra állományaik értékesítésével. A Díjbeszedő Faktorház becslése alapján a követelésvásárlással foglalkozó társaságok mintegy 100 milliárd forint fedezetlen típusú, lejárt követelést vettek 2011-ben. „A követelésvásárlók működéséről a vásárolt állományok szektoronként megbontott éves megtérülési mutatói, a behajtásukra elköltött jogi és egyéb költségek alakulása és például az alkalmazott értékvesztési politika adhatnának bővebb képet az egyébként mindenki számára elérhető, cégbíróságra leadott pénzügyi kimutatásokon túlmenően. Azonban a szereplők ezen adatokat bizalmasan kezelik, hiszen belőlük lehetne következtetéseket levonni az egyes engedményezőktől történt vásárlások eredményességére vonatkozóan is. Ugyanakkor ez a fajta visszacsatolás egy hosszú távú együttműködés keretei között mind az eladó, mind pedig a vásárló fél számára fontos értéket képviselhetne” – mutat rá Kiss Ádám, a Díjbeszedő Faktorház vezérigazgatója.
Szabályozott piac, kiaknázatlan lehetőségek
Amennyiben egy pénzintézet vagy közüzemi szolgáltató nem kíván saját erőforrást fordítani lejárt követelései kezelésére, követelésállományát csak PSZÁF engedéllyel rendelkező pénzügyi intézménynek értékesítheti. A hazai követelésvásárlói piacon a hazai tulajdonú Díjbeszedő Faktorház mellett jelenleg néhány jelentős, külföldi tulajdonban lévő követelésvásárló cég és számos kisebb szereplő működik. Emellett olyan követelésvásárló cégek is jelen vannak a piacon, amelyek kis portfóliók egyedi vásárlására szakosodtak, volumenük azonban az összes forgalom szempontjából elhanyagolható, vagy egy-egy kizárólagos partnerhez, régióhoz kötődnek, tevékenységükre ezért nincs rálátása a nyilvánosságnak.
„A követelést értékesítők számára természetesen az elsődleges szempont a megajánlott vételár nagysága, de más ismérvek is jelentős szerepet játszhatnak, ha az állományt értékesítő Társaságunk hosszú távon gondolkodva keres partnert. Ekkor már fontos a kiválasztandó cég tőkeereje, a korábbi együttműködés operatív tapasztalatai és akár a követelésvásárló által alkalmazott behajtási politika is”- emeli ki Kiss Ádám. Nagyobb súllyal esik latba, hogy a vásárló a korábbi követelésérvényesítési eljárásai során milyen nagyságrendű adminisztratív jellegű munkaterhet okozott az értékesítőnek, azaz mennyi eladott ügyben kellett az engedményezőtől pótlólagos információt kérni, mekkora arányú és súlyú ügyfélpanasz keletkezett eljárása következtében, hány esetben kellett peres eljárás keretében rendezni az esetlegesen felmerülő vitákat, amely a jogelődre is árnyékot vethet az adósok széles körében.
Az iparág fejlettsége és átláthatósága Magyarországon még viszonylagosan alacsony, hiszen az értékesítők a minősített állományok adatairól néhány alap paraméteren kívül (értékesítésre kerülő egyes állományok nagysága, késedelmes napok száma, földrajzi megoszlása) nem adnak más információt. Hasonlóképpen a követelésvásárlók sem publikálnak részletes működési mutatókat. „Amennyiben a követelésértékesítés során minél részletesebb információt kapna az engedményezőtől a követelésvásárló az eladandó állomány paramétereiről, az abban szereplő adósok ügyféltörténetéről, annál magasabb árat tudna kínálni az adott csomagért. Ugyanez fordítva is igaz, minél több információ lenne elérhető az értékesített állomány megtérülési adatairól, az adott éves vásárlásokon realizált megtérülésekről, annál magabiztosabban értékesíthetnének a bankok, közüzemek, hiszen nekik is könnyebben alátámaszthatóvá válna az eladott állományokért kapott azonnali ellenérték elfogadtatása, szemben az évekig elhúzódó, akár jelentős jogi költségráfordítással is járó végső megtérüléshez képest.” – összegzi a tapasztalatokat Kiss Ádám.
Felfutó értékesíthető követelésállományok
A hazai piac felfutó állományának döntő részét a banki-pénzügyi, a telekommunikációs és a közüzemi szféra jelentős lejárt portfóliói adják. A 2011. év végi tízezermilliárd forintos háztartási banki hitelállomány több mint háromnegyede – közel nyolcezermilliárd forint – kötődik hitelintézetekhez és szakosított hitelintézetekhez. A publikus adatok világosan mutatják, hogy e szereplők közel ezermilliárd forintot kitevő 90 napon túli állománnyal rendelkeznek, amelyek az elkövetkező pár évben is biztos bázist jelentenek a követelésvásárlói piac számára (Lsd:1. táblázat). Ma leginkább a késedelmes ingatlanfedezetes állományt nagy tömegben és értékben vásárolni képes vagy szándékozó szereplők hiányoznak a követelésvásárlási piacról, ugyanakkor az elérhető állományok nagyságrendjét látva, ez lehet a következő kitörési pont.
A magyar közüzemi szektorról nincsenek ugyan összefoglaló számadatok, a piaci szereplők nyilvánosságot kapott számaiból azonban hozzávetőleg megbecsülhető a lejárt követelésállomány nagyságrendje. 2011 végén a hátralékállomány összesen 80-120 milliárd forint közötti értékre volt tehető. E piacon a követelésértékesítési rendszer működése még gyerekcipőben jár, egy-két nagy, regionális szolgáltató azonban már megjelent a piacon minősített kintlévőség-állományával. Jelentősebb szegmens még a telekommunikációs piac, amelynek lejárt állományai fokozatosan jelennek meg a piacon.
„E szektorok közös vonása, hogy a követeléstulajdonos cégek egyedi üzletpolitikája alapján dől el, a követelésállományok mikor és milyen módon kerülnek ki a piacra. Egy bizonyos pont után azonban, ahol már nem éri meg a belső folyamatokkal történő további ügykezelés, a követelésértékesítés napirendre fog kerülni.”- véli Kiss Ádám.
Háttérinformáció
Díjbeszedő Faktorház Nyrt.
A Díjbeszedő Faktorház a legnagyobb hazai magántulajdonban lévő követelésvásárló cég. A Társaságunk által megvásárolt követelések döntően fizetési határidő előtti budapesti közüzemi- és kisebb részben országos területi lefedettségű lejárt, fedezetlen típusú lakossági banki, közüzemi és távközlési követelések. A Társaságunk az elmúlt két évben mintegy 150 milliárd forint értékű lejárat előtti és 20 milliárd forint névértékű lejárt követelést vásárolt. 1998. évi megalakulása óta Társaságunk közel 650 milliárd forint értékben vásárolt együttesen fizetési határidő előtti és lejárt lakossági követeléseket. A Díjbeszedő Faktorház a Díjbeszedő Holding Zrt. 100 százalékos leányvállalata.
További információk:
Morvay Szilvia
Babel Communications
+36 70 941-6908
morvay@babelpr.hu
Melléklet
1. táblázat: A hitelintézetek és szakosított hitelintézetek háztartások részére nyújtott hitelállományának minősége
